WCS történelem – ahogy Kanadában látják

Mint ahogy a legtöbb dolognak, a West Coast Swing fejlődésének sincs egyetlen hivatalos története – van azonban jó néhány nemhivatalos. Valószínűleg mindegyik igaz lehet, és arról is már sok vita zajlott, hogy vajon melyiknek lehetett a legnagyobb a hatása.

Egy Dean Collins nevű táncosnak igen sajátos lindy hop stílusa volt, egyenletesebben és a többieknél jobban felegyenesedve táncolta azt. Aztán Hollywoodba költözött és csinált egy filmet, ahol a kamerák miatt értékelték a táncában az egyenes vonalú mozgást. Arthur Murray, amerikai társastánc franchise-király, odaküldött egy asszisztenst, hogy megfigyelje és felvegye azokat a táncokat, amelyek annyira népszerűek voltak akkoriban a tánctermekben. Miután Laure Haile beszámolt neki, ő Dean Collins stílusából létrehozott egy társastáncos változatot, amit “Western Swing”-nek nevezett el. Aztán az 1940-es évek végére a lindy hopot gyakorlatilag minden komolyabb táncteremben betiltották a túl sok sérülés miatt, amit a táncosok maguknak vagy másoknak okoztak a rúgások, ugrások, stb, által. Így az amerikai társastánc egyesület, ami a hollywoodi stílus egy sokkal egyszerűbb és szelídebb formáját kereste, megalkotta magának az East Coast Swing-et. Ugyanakkor a Western Swing nem úgy nézett ki, mint a korábbi swingesek “nyegle” tánca, annál sokkal kifinomultabb, letisztultabb és elegánsabb volt, és inkább lassú blues-stílusú zenére táncolták. Így aztán sok társastánc tanár táncolt Western Swinget azért, hogy az embereket az óráikra becsábítsák. De amikor a potenciális tanítványok megkérdezték, hogy mi ez a tánc és hol lehet tanulni, azt mondták nekik, hogy ez az East Coast Swing vagy a Jitterbug, hogy ne veszítsék el az akkreditációjukat. Így a tanítványok azt hitték, hogy azt a táncot tanulják, amit az oktatóiktól láttak, de valójában a magánórázó haladó táncosokon kívül mindannyian csak az East Coast Swinget tanulták. Ez a tánc még mindig létezik önmagában is, de a társastáncok versenyvilágában már továbbdolgozták és -finomították azzá, amit most “jive”-nak hívunk.

Az 1940-es évek közepétől napjainkig a társastánc stúdiók tanárai a lindy hopot, a jitterbugot és a swinget is lecsupaszították és leegyszerűsítették, hogy a táncórákért fizető, ám kevésbé fürge lábú nagyközönség számára is taníthatóak legyenek. Ennek eredményeként fejlődött ki a Ballroom East Coast Swing és a Ballroom Western Swing.

Az utcákon azonban a West Coast Swing tovább fejlődött. Az 1940-es évek végén a katonák és tengerészek visszatértek a tengerentúlról és folytatták a táncot a katonai bázisokon belül és kívül egyaránt. A Csendes-óceán partvidékén, a kaliforniai Long Beach és San Diego tánctermeiben és éjszakai klubjaiban a prostituáltak jutalékot kaptak a tengerészek szeszesital fogyasztása után. A tengerészek a kimenőjük alatt lerészegedtek, ekkor ezek a “hölgyek” megtáncoltatták őket. Minél többet ittak, annál kevésbé voltak képesek táncolni, így a “hölgyek” csak vártak a slot végén, kígyóztak és szexi lépésvariációkat csináltak, amíg a tengerészek készek voltak a maradék pénzüket zárt ajtók mögött elkölteni. Ez az érzékiség végül a West Coast Swing egy állandósult stílusjegyévé nőtte ki magát.

1959-ben néhány kaliforniai táncszervezet Skippy Blair irányításával megváltoztatta a Western Swing nevét West Coast Swing-re, hogy ne lehessen összekeverni a country és western táncokkal. Az American Bandstand pedig bevezette a “Slop” nevű táncot, ami tulajdonképpen csak egy másik elnevezése volt a West Coast Swingnek. Történeti szemszögből nézve, Amerika táncmesterei igyekeztek a felügyeletük alatt tartani, hogy az emberek mit táncoltak, és évről évre megpróbáltak új táncokat alkotni és kifejleszteni a fizetőképes közönség részére. Amikor a zene megváltozott, ők csak megváltoztatták néhány tánc nevét, majd újra bevezették őket a nagyközönség számára. A swing volt az a tánc, amit a leginkább változtattak, vagy csak ugyanannak a táncnak egy másik variációját vezették be. Sok fellépő táncos próbálta meg (és próbálja még ma is) eladni a táncát új stílusként úgy, hogy új nevet ad neki.

(Forrás: http://www.westcoastswingcanada.com)