Szamos Krisztina

Úgy vélem elég sokan állnak úgy a tánchoz, hogy csak hobbinak vagy valamilyen mozgásként tekintenek rá. Nem indult ez másképp velem sem. Szüleim, gondolván arra, hogy egyszem lányuk ne csak otthon tespedjen, hanem legyen közösségben, és mozogjon is valamit, az úszás majd szertornázás után elkezdtem néptáncot tanulni. Viszonylag hamar, pár év után kinőttem azt a gyerekcsoportot. Az ottani tanáraim ajánlották nekem a társastáncokat, úgyhogy 10 évesen már megismertem a latin vehemenciát és a standard táncok kecsességét. Sajnos mivel mindig is magas voltam, elég nehezen találtam magamnak korban, tudásban és magasságban hozzám illő partnert, de 16 évesen végre eljött ennek is az ideje. Könnyen és gyorsan ment a fejlődés, mind mozgásilag, mind tudásilag. Elkezdtünk versenyezni is, de 1 év után ezeknek a szép időknek is vége lett. Újabb partnert meg csak kerestem és kerestem… de végül csak nem találtam. Aztán abba is hagytam a táncot egy időre. Csakhogy nem tudta semmi és senki más helyettesíteni azt az örömöt, amit a tánc nyújt nekem. Ezt felismervén visszatértem hozzá, immáron a Goldance tánciskolába. Egy olyan táncot választottam, ahova nem kell fix partner és folyamatos a párcsere, így ismerkedtem meg a west coast swinggel 2014-ben.

Egyből magával ragadott ez a világ. Lányként is hatalmas lehetőségeket nyújt ez a tánc, persze csak akkor, ha a partnerem engedi. Humorossága kézenfekvő, a zenét pedig KÖ-TE- LE-ZŐ kitáncolni!

Tanítványaimnak pedig szeretném átadni és megmutatni a tánc nyújtotta örömöt és alternatívákat.

https://www.facebook.com/groups/886763484710491