Rebecca Brightly: A haladó táncosok valósága

Rebecca Brightly lindy hop-os szerző, blogja a Dance World Takeover, ott találtam erre a cikkre: http://rebeccabrightly.com/truth-advanced-dancer/ A cikk után jó sok komment is található (angolul)

 

A haladó táncosok valósága

Haladó táncos vagyok. Tudod-e, milyen érzés a bőrömben? Biztos vagy benne?

Kiderült, hogy kezdő Rebecca egy csomó hamis elképzelést dédelgetett a haladó táncosokról.  Ezek az elképzelések szinte mítikus méreteket öltenek a lindy hop társadalomban. És úgy tűnik, hogy az összes rémült kezdő hisz ezekben a tévhitekben.

Nem tenne jót nektek, ha hagynálak ezekben a tévhitekben, úgyhogy romboljuk le őket! Elmondom, milyen érzés a bőrömben lenni, és hogy mi mindenre jöttem rá a haladó táncosokkal kapcsolatban, miután megismertem őket.

Megjegyzés: ebben a cikkben “haladó táncos” mindenki, akit magadnál jobbnak gondolsz, vagy aki elbátortalanít.

Néhány évvel azután kezdtem embereket elbátortalanítani, hogy elkezdtem táncolni. Ennek szerencsére egyáltalán nem voltam tudatában. Egyik nap egy tanítványom azt mondta nekem: “Félek felkérni téged táncolni, mert annyira jó vagy. Az összes hibámat észrevennéd.”

A végső lökést az összetört szívem lehulló darabkáinak hangja adta meg, mert bizony így éreztem magam.  Tehát:

A haladó táncos 1. mítosza: bírál engem!!!

Nem bírállak téged tánc közben. Nem figyellek a parkett széléről azon gondolkozva, hogy milyen béna vagy. Nem feltételezem a táncos tudásod alapján, hogy unalmas/ügyetlen/idegesítő személy lennél.

Tényleg nem.

Tényleg.

Tényleg!

A haladó táncosok nem gondolkoznak a táncodról. A saját táncukkal vannak elfoglalva. Így válik belőlük még jobb táncos.

Én szurkolok minden egyes embernek, akivel táncolok. Szeretném, ha a legjobb formádat hoznád, ha élveznéd, és tudnál nevetni a hibáidon. Melletted állok, mert a tánc így sokkal élvezetesebb.

Ha bárki valóban bírál, miközben táncoltok, az az ő problémája, amivel neki kell megküzdenie. Nem a te hibád, hogy nem magára fókuszál.

A haladó táncos 2. mítosza: ők könnyebben barátkoznak

Vedd le a szemüveged! A haladó táncosok hétköznapi emberek.

Az, hogy jó táncos vagyok, nem jelenti azt, hogy bármilyen más téren érdekes lennék. Az egyéb érdeklődési köreim, értékeim, ötleteim és hobbijaim tesznek engem (remélem) érdekessé. Ha csak azért akarsz megismerni, mert jó táncos vagyok, hát bocsi. Nekem olyan barátokra van szükségem, akikkel ennél mélyebb barátságokat köthetek.

A haladó táncosok pont olyan unalmasak, mint a bármely más szinten levők. Miért csodálkozol? Egyáltalán nem mindegyikőnk társasági ember és extrovertált.

A haladó táncos 3. mítosza: ők sokkal inkább társaságiak és extrovertáltak

Vannak nagyon társaságkedvelő, extrovertált táncosok magasabb szinteken. De az, hogy haladó vagy, még nem tesz extrovertálttá. És ahhoz, hogy jobb táncos legyél, egyáltalán nem kell extrovertáltnak lenned.

Én introvertált vagyok. Ez azt jelenti, hogy abból nyerek energiát, ha egyedül lehetek, míg a társas érintkezés sok energiámba kerül. Szóval otthonról dolgozom és napi 8+ órát egyedül vagyok. Imádom!

A társas táncot a strukturált társadalmi környezet miatt kedvelem. Felkérsz valakit táncolni, 3 percig szavak nélkül kapcsolódtok, aztán elváltok. Ez óriási megkönnyebbülés azokkal a partikkal szemben, ahol nyílt végű, szabad interakciókban kell részt venned ismeretlenekkel.

Az extrovertáltak a társas érintkezésből nyerik az energiát. Imádnak egész éjjel táncot és beszélgetést kezdeményezni idegenekkel. És nincs szükségük szünetre – egész nap, egész éjjel képesek lennének folytatni!

Én egyáltalán nem ilyen vagyok. Nem, nem, nem. Szóval ne gondold, hogy miattad van, ha nem beszélgetek veled! Ez egyértelműen rólam szól!

Megjegyzés: sok ember valahol a kettő között foglal helyet – félig introvertált, félig extrovertált. Ez is tök jó. Csak próbáld megérteni, hogy más emberek társasággal kapcsolatos toleranciája nem rólad szól.

A haladó táncos 4. mítosza: immunisak a kritikára

Engem bánt, ha emberek, akiket nem ismerek, engem és a barátaimat elitistának neveznek.

De nem ez a legrosszabb. A haladó táncosok mindig reflektorfényben vannak, ha táncolni mennek. Kivel beszélgetnek? Kivel táncolnak? Hogyan táncolnak ma este? Ó nézd, milyen korán elmennek. De gáz! Nézd, nemet mondott Jane-nek. Mekkora egy szemét alak!

Tudod, hogy te is csináltad már. Nézted a haladó táncosokat és felmérted minden egyes mozdulatukat. Leszóltad a táncukat, vagy a furcsa viselkedésüket. Sírtál és csendben átkoztad őket, amiért nem juttattak döntőbe.

Nárcizmusomban sajnos szinte egyáltalán nem voltam tudatában, hogy a haladó táncosok nem tettek szert varázslatos módon immunitásra a kritikával szemben. Az ócsárolás minden igaz emberi lénynek fáj, téged pedig meglehetősen egocentrikusnak tüntet fel.  

Nem minden új táncos ilyen, de én elég nagy seggfej voltam.

A haladó táncos 5. mítosza: jobbak nálad

NEM jobbak nálad. Nem vagyok jobb nálad. Bizonyos embereket kedvelek, másokat nem, és legtöbbőtöket nem sikerült megismernem.

Nem akarok a piedesztálodon lenni. Nem biztonságos ott fent.

Piedesztálon lenni azt jelenti, hogy sokkal nagyobbat zuhanhatok, amikor végül megismersz és rájössz, hogy valójában ügyetlen, unalmas, fura… vagy normális vagyok. (És szóban nem is vagyok olyan jó, mint írásban, bocsi!)

Amikor fönt vagyok a piedesztálon, emlékezz rá: nem én választottam, hogy felmásszak oda! Amikor azzal töltöd az idődet, hogy a haladó táncosokat elitistáknak vagy klikkesedőknek nevezed, emlékezz arra, hogy legtöbben próbálnak normálisak lenni, átlagos emberek, akik néha a szuper zseniális táncos szerepébe lépnek.

De most komolyan, srácok. Ha elhiszitek, hogy minden haladó táncos elitista és klikkesedő, akkor miért foglalkoztok egyáltalán velük? Mert elitisták és klikkesedők …. és FANTASZTIKUSAK?? Ééértem! Szeretnél tagja lenni ennek a fantasztikus elitista klikknek, de majd te valahogy elkerülöd, hogy elitista és klikkesedő légy. Hm, hm. Lehet, hogy pár feltételezésed felülvizsgálatra szorul.

A haladó táncos 6. mítosza: haladónak lenni sokkal-sokkal jobb, mint kezdőnek

Még mindig aggódom azon, hogy hibázok. Kritizálom magam. Aggódom, hogy mit gondolnak az emberek. Persze jóval ritkábban teszem már ezeket, ami egyértelműen nagyszerű.

De hiányzik a kezdők eufóriája: amikor minden olyan nagyszerűnek tűnt, és három órát bírtam táncolni egyhuzamban pusztán az adrenalintól! Erre már nem vagyok képes.

Az is hiányzik, hogy egy senki voltam, akitől senki nem várta el, hogy így vagy úgy viselkedjen. Nem is tudtam milyen remek úgy ott lenni egy táncon, hogy nem azt veszem észre, hogy az emberek néznek engem. Nem tudtam ezt élvezni, mert jobbá akartam válni a lehető leggyorsabban, mert azt gondoltam, hogy az végtelenül jobb, mint kezdőnek lenni.

Nagyon jó érzés valamiben jónak lenni, ami ilyen sokáig tartott, hogy rájöjjek hogyan kell. Nem mennék vissza. De hogy idézzek egy választ a Quora-ról arra, hogy milyen érzés gazdagnak lenni:

“Közel sem olyan jó, mint ahogy elképzeled”

Ahogy lassan kezdőből haladóvá váltam, egyik problémahalmazt felcseréltem egy másikra.

De még mindig sírok, még mindig vérzek, még mindig küszködök, és még mindig félek. Emlékezz erre legközelebb, amikor elbátortalanodsz. És emlékezz, ha kitartó leszel, te is itt találod magad egy napon.

Szerinted milyen haladó táncosnak lenni? Ha haladó vagy, milyen az valójában?

Ford: Coti

 

További kezdőbarát olvasnivalók: http://wcsinfo.hu/cimke/kezdobarat/