Szóljak? Ne szóljak?

Úgy gondoltam ez is egy fontos téma, úgyhogy lefordítottam. Szintén Laura Riva írása, itt az eredeti: http://www.danceplace.com/grapevine/should-you-say-something-when-your-social-dance-partner-does-something-you-dont-like/

Jelezd-e, ha a táncpartnered olyasmit csinál, ami neked nem tetszik?

Mindannyian tudjuk, hogy a táncparketten oktatni nem túl kedves dolog, De mi a helyzet azzal, amikor ‘megkéred’ a táncpartnered a buliban, hogy változtasson valamin, ami neked nem jó?

Például:

  • Túl erősen/gyengén vezet
  • A követő érzetre túl könnyű / túl nehéz
  • Nem akarsz bedöntéseket
  • Nem állsz készen bizonyos mozdulatokra
  • Nem szereted a zárt tartást (legalábbis a nagyon zártat nem)
  • A partnerednek erős szaga van
  • A partnered nem odaillő vagy kényelmetlen mozdulatot csinál

Ez persze nem teljes lista, hisz nagyon sokféle probléma keletkezhet a táncparketten. És mindezek mellett ott van az a plusz kérdés is: kinek áll jogában megjegyzést tenni?

  • Bárkinek?
  • A pár tapasztaltabb tagjának?
  • Csak tanároknak?
  • Intermediate + táncosoknak?
  • Barátoknak?

Szeretném tisztázni, hogy különbség van aközött, hogy a másikat alkalmazkodásra kéred, vagy oktatod a táncparketten! ‘Megkérni’ valakit azt jelenti, hogy kifejezetten a saját érdekedben kérsz változtatást. ‘Megmondani’ azt jelenti, hogy tanácsot osztasz arról, hogyan kéne mindenki mással is táncolnia. A kérés az alkalmazkodásra vonatkozik, a megmondás pedig oktatást jelent a táncparketten.

A táncparketten oktatni pedig továbbra sem OK!

OK?

OK. Nézzük akkor részletesen azt, amikor ‘kérünk’ valamit a táncparketten.

Első szabály: Ha sérülésveszélyes a helyzet, szólalj meg!

Nem érdekel, hogy kezdő vagy és a partnered haladó táncos. Nem érdekel, ha már 500 magánórája volt és a tanára mondott neki valamit, ami szemben áll azzal, amit te kérsz. Ha úgy érzed, hogy a testi épséged veszélyben van, és nem tudod hogyan kompenzáld azt a mozdulatot biztonsággal, akkor mondj valamit!

Azoknak, akiket alkalmazkodásra kérnek: Nem ismered a partnered történetét. Lehet, hogy van egy sérülése. Lehet, hogy van valami, amiben támogatásra szorul. Vagy csak egyszerűen nincs még a “te szinteden”. Ha alkalmazkodásra kér, légy odaadó partner és próbáld meg! Nem kell mindent elfelejtened, amit tanultál, csak alkalmazkodj arra az *egy táncra*!

Ha elképzelhető, hogy a partnered sérülést okozhat neked, nem számít, hogy milyen szintű táncos vagy. Az sem számít, hogy milyen mozdulatról van szó. És még az sem számít, ha azt a mozdulatot, amitől lesérülhetsz, a tanára szerint pont úgy kell csinálni. Jogod van megkérni a partnered, hogy alkalmazkodjon hozzád, és ezt tartsa tiszteletben. Nem kell sérülést mímelned. Nem kell magyarázatot sem adnod, hogy miért kéred.

Ha téged kérnek: Igen, az esetek 95%-ában képes lehetsz alkalmazkodni a kéréshez! Függetlenül a szintedtől. És főleg, ha haladóbb vagy. Csak gondolj bele! Véleményem szerint jobb hanyagolni egy zseniális mozdulatodat azért, hogy alkalmazkodj a partneredhez, mint hogy a végén lesérüljön vagy kedveszegett legyen.

Második szabály: Ha a személyes tered sérül, szólalj meg!

Nem kell szorosan zárt tartásban táncolnod. Nem kell, hogy oké legyen, ha a partnered keze a hasadon, az arcodon, vagy bárhol máshol van. Jogod van a saját személyes teredhez – függetlenül a tánc típusától.

Ha a partnered belemászik a személyes teredbe, nyugodtan kérj tőle több távolságot! Az általános szabály az, hogy a teret az határozza meg, aki kevésbé érzi magát komfortosan (ez azt jelenti, hogy ha szereted is a zárt tartást, nem erőltetheted a partneredet bele, ha ő attól kellemetlenül érzi magát!)

Ha téged kérnek: légy kedves. Ne mondj olyat, hogy márpedig így kell csinálni. Például a zoukban előfordul nagyon szoros zárt tartás. De nem fogok senkit belerángatni ebbe a pozícióba és közölni, hogy márpedig ha nem így csináljuk, az rossz. Persze lehet ez a “helyes” módja néhány haladóbb zouk figurának… de ki vagyok én, hogy előírjam bárki másnak, hogy milyen módon engedi a testét megérinteni?

Ha még a tánc előtt jelzel a partnerednek, mert tudod, hogy általában túl közel tart, így lehetőséget adsz neki, hogy akár vissza is mondja a táncot. Ha már a zene alatt kéred meg, akkor egy szám után hagyhatja abba, ha ez így neki nem megfelelő.

Harmadik szabály: Ha nem zavarja a személyes teredet, és nincs sérülésveszély vagy kényelmetlenség, ne szólalj meg (általánosságban)!

Természetesen mindig megvan a *jogod*, hogy mondj valamit – de csak azért, mert jogodban áll, nem biztos, hogy kell is.

Például: egy partner, aki nem a zene ütemére táncol, elég idegesítő tud lenni. Ugyanakkor elképzelhető, hogy nem tud másképp, és hát zenén kívül táncolni végül is nem jár sérülésveszéllyel (általában). Úgyhogy légy kedves, mosolyogj, kompenzáld a hibáit és éld túl azt a számot! Ha nálad ez tényleg komoly problémát jelent, akkor legközelebb ha felkér, mondj nemet!

Ha neked szólnak: Hát igen, ez fájhat az egódnak. Főleg ha tudod, hogy nem bántasz vele és nem is okozol kényelmetlen érzéseket, elég frusztráló tud lenni. A tanácsom: fogadd el! Megváltoztatni nem fogod tudni, és a tánc is sokkal élvezhetőbb lesz, ha elengeded ezt a dolgot. Ha nem sérül, nem kényelmetlen neki, akkor talán nem kellett volna megszólalnia… de őt nem irányíthatod. Csak engedd el!

Negyedik szabály: Ha több, mint egy kérés, ne szólalj meg!

NE mondd meg a partnerednek, hogy hogyan kéne csinálnia!

NE mondd a partnerednek, hogy rosszul csinálja!

NE szakítsd meg a táncot azért, hogy kérj valamit, ha az valójában nem lényeges!

Használd a kéréseidet felelősséggel! Ez egyszerű, jó öreg etikett. Jogodban áll felemelni a hangod, de csak felelősségteljesen. Használd tisztelettel! Légy kedves!

Vagy olyan leszel, mint az a két pasi, akik közül az egyik egyszer azt mondta, hogy dőljek neki jobban, a másik meg azt, hogy ne dőljek neki annyira. Egyik megoldás sem volt igazán hatással a táncunkra, de ők úgy érezték, hogy mondaniuk kell valamit. És aztán még egy lépéssel továbbmentek, és “megtanították” nekem, hogyan is kell csinálni.

Meghallgattam őket. Semmi veszítenivalóm nem volt, szóval miért ne? Boldoggá tettem őket, és bár zabos is lettem meg jól is szórakoztam közben, de legalább nem kaptam több hasonló megjegyzést. Ráadásul semmi értelme nem lett volna megbántódni rajta, vagy megkérdőjelezni mindent, amit addig tanultam a táncról.

Ezzel szemben, ha nehéz lettem volna, és azt mondták volna: “ez így egy kicsit nehéz, megtennéd, hogy nem dőlsz annyira bele?”, sokkal kevésbé húztam volna fel magam.

Ötödik szabály: Kérj szavak nélkül…

A testbeszéd használata remek megoldás lehet a kérések tolmácsolására középhaladó és afölötti szintű táncosok esetén. Néha kezdőkkel is működhet, de nem mindig.

Minden táncnak megvan a maga sajátos testbeszéde a kérések terén. Pl a kéz megrázogatása, ha túl erős a szorítás. Direkt lassabban vagy gyorsabban lépni, ha valaki zenén kívül táncol. A vállra helyezett kézzel eltolni magad, ha túl szoros a zárt tartás. Egy erős szorítás a vállon, ha nem akarod azt a bedöntést.  

Ha téged kérnek finoman: Figyelj oda! Ezek a kérések nem azt jelentik, hogy “próbálkozz erősebben”, hanem hogy “légy oly kedves ne csináld ezt – kellemetlen nekem”. Minél jobban felismered ezeket a néma kéréseket, annál kevésbé fognak szóban megkérni, hogy változtass valamin, és annál kellemesebb táncaid lesznek.

Ha nem vagy benne biztos, hogy mi a megfelelő testbeszéd egy adott esetben, kérdezd meg a tanárodat. Ő tud segíteni, hogy szert tegyél ezekre a képességekre.

Hatodik szabály: … vagy gondold meg, hogyan tálalod!

Senki nem szereti azt hallani, hogy valamit rosszul csinál. Viszont a legtöbb embernek nincs gondja azzal, hogy “Megtennéd, hogy ____ amikor táncolunk?”

A konstruktív kérések valamire vonatkoznak, és nem valami ellen. Még kevésbé tűnik nyersnek, ha a kérést kérdés formájában teszed fel követelés helyett. Például:

  • “Ne vezess ilyen erősen” szemben azzal, hogy
  • “Megtennéd, hogy egy kicsit gyengédebben vezetsz?”

Még csak meg sem kell feltétlen magyaráznod, hogy miért. És semmiképpen nem kell sérülést mímelned. Azért néha még én is füllentek, ha úgy gondolom, hogy ez az egyetlen módja, hogy megkapjam az eredményt, amire vágyom anélkül, hogy megbántanám a másikat… de ilyet tényleg csak nagyon ritkán teszek.

Hetedik szabály: Ha nem várhat addig, míg már nem a buliban vagytok, kérj inkább a parketten kívül!

Mondjuk ha valakinek testszaga van. Vagy néha előfordul vele. Elég kellemetlen lehet ezt megtudni, ha nincs nála épp dezodor.

Amikor higiéniával kapcsolatos dologról szeretnél beszélni, próbálj meg megoldást is javasolni! Ha van nálad dezodor, amit felajánlhatsz, remek! Mentolos cukorka? Szuper! Van hotelszobád fürdővel? Fantasztikus! Egyébiránt (ez saját vélemény csak), légy kedves! Ha nincs lehetőség a közelben, hogy csökkentse a szagokat, az egész estjét tönkreteheted, ha közlöd vele a tényeket.

A szag mértékétől függően akár egy nappal később is jelezheted, hogy jobb lenne, ha lenne nála dezodor. Ha nem elviselhetetlen a dolog, talán jobb, ha hagyod, hogy élvezze az est hátralevő részét is ahelyett, hogy rávilágítanál nem éppen illatos voltára.

Van, aki más véleménnyel van erről a témáról. Szerintem a legjobb, ha őszinte barátai vannak az embernek, akik szólnak, ha valami gond van. Ha az a típus vagy, aki jobb szeretné helyben tudni, hogyha higiéniai problémák vannak vele, akkor legyen valaki, akit megkérsz az instant visszajelzésre.

Kivétel: probléma a ruházattal. Mindig szólj! Azonnal! Kérlek! Minél tovább tart, az illető annál nagyobb zavarban lesz, amikor végül megtudja.

Az aranyszabály: Mérlegelj és légy tiszteletteljes!

Semmi gond nincs azzal, ha felemeled a szavad, és általában pontosan tudni fogod, hogy konstruktív kérésről van-e szó, vagy sem. Hallgass a megérzésedre, jó hasznát fogod venni!

 

Ford: Coti

További olvasnivalók itt: Szösszenetek