Miért fontos, hogy eljárj órákra

Az eredeti bejegyzést itt találod:

http://grapevine.dzouk.com/the-myth-of-learning-by-social-dancing-why-lessons-are-important/

Itt pedig a fordítást:

Miért fontos táncórákra járni

Rengeteg emberrel találkoztam, akik hiszik, hogy meg tudnak tanulni táncolni úgy is, ha csak bulikba járnak. Én is egy voltam közülük. Szerencsére sose voltam híve a “Megnézem YouTube-on és menni fog” iskolának, de annak igen, hogy “Végülis követő vagyok, gondolom elég jól össze tudom szedni a tudást a táncparketten is”.

Igazság szerint egész jól működött is ez nekem. Vagy legalábbis így gondoltam. Később jöttem rá, hogy csak magamat vertem át – és azokat, akiknek hasonló volt a hozzáállása. A Táncosok tudták, hogy elég sok alapvető technikai hiányosságom volt.

Spoiler: ha valaha is meg akarsz rendesen tanulni egy táncot, órákra/képzésre kell járnod. Egyszerűen így működik.

Namármost, hadd definiáljam azt a kifejezést, hogy “ismerni egy táncot”. Számomra ismerni egy táncot azt jelenti, hogy az illető érti és értékeli az általa gyakorolt művészeti forma technikáit és struktúráját. Nem jelenti az alapok nagyjábóli ismeretét, amivel túlél a táncparketten. Számomra ez nem egyenlő egy tánc ismeretével. Az ilyen ember csak valaki, aki ki akar mozdulni szocializálódni és megmozgatni a testét. Talán azért is csinálja, mert szexinek vagy vonzónak szeretné érezni magát. Nincs is ezzel semmi baj, de fontos felismerni azt, amikor ismersz egy táncot, szemben azzal, amikor eljársz táncos bulikba egy társaságban jól érezni magad.

Ahogyan azt korábbi cikkeimben is elmondtam, semmi problémám a különböző típusú emberekkel a bulikban addig, amíg nem viselkednek veszélyesen. Ugyanakkor rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik “táncosnak” tartják magukat úgy, hogy teljesen nyilvánvalóan nem fektettek abba, hogy valóban azzá váljanak. Ezek azok az emberek, akikkel nem tudok egyetérteni.

Magamat hozom példának: remekül boldogulok egy kizomba buliban. Vagy akár egy blues, lindy, tango, hustle stb. buliban is. Soha nem mondanám, hogy valóban “táncolom” az adott stílust. Épphogy csak belekóstolgatok ezekbe. Hogy miért? Mert nincs meg hozzájuk a képzettségem. Ha az adott műfaj egyik jó táncosa megnézné a lábaimat vagy a mozdulataimat, látná rajtam és tudná, hogy nem ismerem annak a táncstílusnak a technikáját és az alapjait.

De egy olyasvalakinek, aki csak bulizni jár, gyakran “jó” táncosnak tűnök (legalábbis ezt mondják) abban a stílusban egyszerűen azért, mert tudom hogyan kell mozogni. 

És ebben rejlik a veszély is.

Ha nem ismerném a saját korlátaimat, könnyű lenne magamat “táncosnak” tartani azokban a táncstílusokban pusztán azért, mert a bulizók úgy gondolják, nagyszerű vagyok. Gondolhatnám, hogy bulizás közben is meg tudtam tanulni, és természetes tehetségem van, ami miatt nem szükséges órákra járnom. És tudod mit: bizonyos körökben elég sokáig ellavírozhatnék így. Azonban rengeteg kockázattal jár nem járni órákra és csak a bulikban tanulni.

Sérülések

Ennek a legnagyobb a kockázata. Ha nem jársz órára, nagy valószínűséggel fogsz sérüléseket okozni magadnak és másoknak is.

A fő táncom a brazil zouk, ami számomra egyszerre egyike a legszórakoztatóbb, legszebb és legkielégítőbb táncoknak – és az egyik olyan tánc, ami a legvalószínűbben okozhat olyan sérüléseket, amik aztán akadályoznak a táncban, ha nem tanulod meg helyesen kivitelezni. Miért? Mert olyasmi van benne, ami egyetlen más táncban sem: vezetett és követett fej/felsőtest mozdulatok.

Minden egyes alkalommal behúzom a nyakam, amikor egy vezető vagy követő elkezdi ezt a táncot, közli, hogy “könnyű”, és belevág egy fejmozdulat kitalálásába. Sok olyan social dancerrel találkoztam, akik azért hagyták abba, mert megsérült a nyakuk vagy a hátuk, mert megpróbáltak lemásolni mozdulatokat anélkül, hogy értették volna azok mechanikáját. A legnagyobb tragédia az egészben az, hogy ezeknek a sérüléseknek a 95%-a megelőzhető lett volna, ha a párosból legalább az egyik fél tudja hogyan kell. (Minden táncban van hasonló probléma. Még a West Coast Swingben is, ami az egyik legkevésbé megerőltető social dance, mégis előfordulnak vállsérülések.)

Ha a követő tudná, hogy a hajlásokat nem az alsó háti szakaszból kell indítani.

Ha tudnák, hogy nem a nyak, hanem a hát végzi a mozdulatot.

Ha tudnák, hogy vezetett mozdulatról van szó, nem stylingról.

Ha tudnák, hogyan kompenzáljanak egy erőszakos vezetést.

Ha a vezető tudná, hogy a hajlást nem hátrafelé, hanem lefelé kell vezetni.

Ha a vezető tudná, hogy ne akassza meg a követő felsőtestének mozgását.

Ha a vezető tudná, hogyan kompenzálja a visszavezetést.

Ha a vezető tudná, hogy ez egy nagyon könnyed mozdulat.

Ez elég sok “ha”. Ha csak egy alkalmankénti csoportos óráról vagy magánóráról beszélünk, vagy csak egy gyors kérdés egy tanártól, mert valami nem stimmel, de tegyél erőfeszítést, hogy rendesen megtanuld, mielőtt megcsinálsz egy mozdulatot. Ha rizikósnak tűnik, ne csináld, amíg nem tudod hogyan kell! Ha valami fájdalmat okoz, ÁLLJ LE, és kérdezz, mielőtt újra megpróbálod! Ez alól nincsenek kivételek.

Valamint: az a valaki, aki megmondja neked a “tuti” módszert ahhoz az őrült figurához, valószínűleg nem tanár. Ez nem számít “órának”.

Rossz megszokások

Tanuld meg jól elsőre! Sokkal több erőfeszítést igényel újratanulni valamit, amit már megszoktál, mint nulláról megtanulni. A kedvenc tanítványaim azok, akik az utcáról jönnek, hogy úgy mondjam. Nem érdekel, ha két bal lábuk van, nem érdekel, ha soha nem mozogtak. Adj egy friss kezdőt, és gondoskodom róla, hogy az első berögzüléseik szilárdak legyenek.

Adj valakit, aki azt hiszi, tudja, mert két éve jár bulikba, és a munkám sokkal nehezebb lesz sok szempontból.

  • A – Rossz berögzülések
  • B – Azt hiszik tudják, akkor is, ha valójában rosszul, és nem hajlandóak elölről kezdeni, hogy kijavítsák
  • C – Amikor elmennek bulizni, nagy valószínűséggel visszatérnek a régi megszokásaikhoz.

Vagy vegyünk valakit, aki egy évet csak bulikban táncolt, mielőtt elkezdett tanulni. Az az időmennyiség, amennyit én eltöltöttem a rossz szokásaim kijavításával, óriási volt. Őszintén szeretném, ha lett volna lehetőségem és előrelátásom, hogy órákat vegyek abban az első évben. Oly_sok_problémától kímélt volna meg.

A fejlődés hiánya

A fejlődési holtpontok épp elég nehezek a jó alapok nélkül. És mennyivel nehezebbek, ha még a tanulást is kihagyod!  Végül elérsz egy plafont, ahol semmilyen természetes tehetség nem fog megvédeni, ha hiányzik a technikai tudásod. Néha látok szuper kreatív, fantasztikus embereket, akiket annyira szeretnék beerőszakolni egy kezdő órára, hogy meglegyenek az alapjaik. Annyi de annyi tehetségük van! Ezek azok az emberek, akik olyan gyorsan emelkedhetnének a közösség élére – ha hajlandóak lennének végigcsinálni a táncos alapképzést. És olyan sokan vannak, akik nagyon nagyon keményen dolgoznak, és messze lekőrözik ezeket a “tehetséges” egyéneket az akaratuk és a táncos oktatásukra fordított energiájuk puszta erejével.

Az emberek másik része jogosan válik frusztrálttá, amiért nem képesek többre – és néha végül feladják. Vagy elmennek egy workshopra és úgy gondolják, hogy képesek lesznek tartani a tempót a többiekkel, de végül frusztráltak lesznek, mert nincsenek meg az alapjaik, amik mentén képesek lennének az új anyagot elsajátítani. Ezért úgy érzik, hogy nem tudják megcsinálni vagy hogy elérték a tőlük telhető maximumot, és távoznak.

Sose tudják mit hagynak ki

Azt mondják, hogy minél jobban tudsz valamit csinálni, annál jobban tudod értékelni azokat a rendkívüli dolgokat, amiket mások ugyanazon a téren tesznek. Ez alól a tánc sem kivétel. Ha egy táncos épp csak eltoporog a parketten, akkor annak az esélye, hogy képes lesz értékelni a jó vezetőket vagy követőket, és tényleg képes lesz a tánc teljes spektrumát élvezni, elég kicsike. Minél többet tanulsz, annál jobban fogod tudni értékelni a jó táncokat (szemben a látványos mozdulatokra törekvőkkel) a buli parkettjén.

Sose fogom elfelejteni az egyik közelmúltbeli tanítványunkat (amúgy agyon gyakorolja magát ebben a táncban), aki azt mondta nekem: Annyi ember van, akiknek nincsenek meg azok az apró dolgok, amiket én már természetesnek veszek! Érzem, ami történik. és érzem, amikor valami félremegy, de nekik fogalmuk sincs, hogy egyetlen apró dolgot kellene csak igazítaniuk, hogy minden sokkal jobb legyen!

Mielőtt órákra kezdett járni, ennek az embernek fogalma sem volt ezekről az apró dolgokról, amik félremehetnek. Ami még jobb, megnyugodhat és kompenzálhatja azokat a dolgokat, amik a partnerének félremennek, és megvan a tudása ahhoz, hogy megállapíthassa, a partner hiányosságai az ok, és nem saját táncának tökéletlensége.

És ha nincs a közelemben elérhető oktatás?

Az szívás. Ismerem az érzést. Ez volt az egyik oka, amiért hosszú ideig nem fektettem a táncos képzésembe.

Ha nincs a közeledben oktatás, azt javaslom utazz el egy közeli központba, ahol van. Ha ezt nem engedheted meg magadnak, a következő legjobb megoldás, ha interneten vagy Skype-on keresztül felveszed a kapcsolatot egy jó tanárral. Nem ez az ideális megoldás, de sokkal jobb, mint a YouTube. Ezek az emberek távolról is segíthetnek, legalábbis látják, ha a lábmunkád, a testtartásod stb nincs rendben.

Sok nagy iskola és tanár kínál online oktató videókat ingyen. Újra jelzem, ezek nem az optimális megoldást adják, de sokkal jobbak, mint teljes mértékben oktatás nélkül maradni és sérülést okozni magadnak vagy valaki másnak.

Ha van a közeledben oktatás, de a pénz a gond, vedd fel a kapcsolatot az iskolával, ajánlj fel önkéntes munkát az órákért cserébe! Sok helyen van ösztöndíj vagy munkaprogram, amik segíthetnek a valóban odaadó, lelkes tanulóknak, hogy hozzáférhessenek oktatási programokhoz nagyobb anyagi ráfordítás nélkül is.

Ford: Coti

 

És ha kedvet kaptál, itt találod a jelenleg futó különböző szintű tanfolyamokat és workshopokat:

http://wcsinfo.hu/kezdo-tanfolyamok/
http://wcsinfo.hu/kozephalado-tanfolyamok/
http://wcsinfo.hu/halado-tanfolyamok/
http://wcsinfo.hu/workshopok/

(A szintek besorolása csak tájékoztató jellegű, minden iskolában kicsit eltérő, ezért kérünk érdeklődj az oktatóknál a neked megfelelő szint kiválasztásához!)