Az odaadó táncos

Ezúttal két egybeszerkesztett Grapevine-os cikket olvashattok magyarul. Az első eredetijét itt találjátok: http://grapevine.dzouk.com/becoming-a-generous-dancer/, a másodikét itt: http://grapevine.dzouk.com/do-i-need-to-dance-with-everybody/

Az odaadó táncos

Odaadó táncos az az ember, aki megosztja a tánc iránti szeretetét a világgal – bármi legyen is a világa.

Az Előadó ezt fáradhatatlan elkötelezettségén keresztül teszi, mely (közel) tökéletes, lélegzetelállító előadásokat eredményez. A Tanár úgy teszi, hogy azon gondolkodik, hogyan tudná jobban átadni a tudását minden egyes alkalommal, amikor tanít. A Mentor úgy, hogy végigvezeti mentoráltját a táncos fejlődés minden egyes szakaszán.

A social dancer pedig úgy teszi ezt, hogy szívélyes a táncparketten. Mindig.

Az odaadó social dancer nem erőltet a partnerére olyan mozdulatokat, amik annak kényelmetlenek: a partnere szintjéhez igazítja a táncát. Ha a partnere éppen csak az alapokat ismeri, akkor csak alapokat táncol tudása legjava szerint. Azt érezteti partnerével, hogy az az alaplépés estjének legjobb lépése. Ha a partnere sérüléssel küzd, újragondolja a táncát, hogy alkalmazkodjon a sérüléshez – akár a technika, a timing (időzítés), vagy a zeneiség rovására is. Láthatod, ahogy a partnere büszkeségtől ragyog egy jó tánc végeztével, ahelyett, hogy bizonytalansággal a szemében iszkolna le a táncparkettről.

Az odaadó social dancer nem húzza a száját, ha a partnere nem csinálja “jól”, vagy hibázik. Felismeri, hogy ő sem immunis a hibákra – és hogy a hibák szerves részei a social dance-nek. Felismeri, hogy ha partnere nem is “haladó” táncos, de legjobb képességei szerint igyekszik partnerével jót táncolni. Táncaiban látszólag sosincs hiba – csak szerencsés véletlenek, néha egy-egy alkalmi kuncogás.

Az odaadó social dancer nem különbözteti meg partnereit méretük, nemük, koruk vagy képességeik alapján. Minden partner egyenlő; mind megérdemli, hogy emberként kezeljék. Felismeri, hogy minden táncos ember, érzésekkel, és egyformán fontos nekik, hogy megkapják-e a kellő tiszteletet a táncparketten. Láthatod őket idősekkel, fiatalokkal, súlyosakkal és könnyűekkel, vagyis bárkivel egyforma jóindulattal táncolni.

Az odaadó social dancer elegánsan fogad el vagy utasít vissza táncokat. Felismeri, hogy ha nem tud “mindent beleadni”, akkor nem kell igent mondania egy felkérésre, hogy azután kötelezettségként kezelje azt. A social dancing kiváltság mindkét fél részére, a felkérőnek és a felkértnek egyaránt. Ha épp nincs hangulatban, az odaadó social dancer vissza fog térni potenciális partneréhez akkor, amikor valóban képes lesz vele valami szépet alkotni a parketten. Soha nem fogod látni őt unatkozni, vagy nem jelen lenni a táncban, mintha épp valahol máshol szeretne lenni.

És ami a legfontosabb: az odaadó social dancer nem feltétlen odaadó minden időpillanatban – de próbál az lenni.  Az odaadó social dancerek mindenek előtt önmagukkal odaadóak. Felismerik, hogy nem lesznek mindig a topon, és nem fognak mindig minden egyes partnert kedvelni, akivel táncolnak. Ugyanakkor tudják, hogy odaadó social dancer-nek lenni egy életre szóló kihívás – valami, ami folyamatos munkát igényel. Tudják, hogy ez egy gondolkodásmód, egy elhatározás, és egy folyamat – nem valami, ami automatikusan vagy, vagy nem vagy. Egy aktív döntés.

Egy olyan döntés, amit minden egyes alkalommal megpróbálnak meghozni, amikor rálépnek a táncparkettre.

 

 

Táncolnom kell mindenkivel ?

Néhány nappal ezelőtt írtam egy cikket arról, hogyan legyünk odaadó táncosok, és volt egy kérdés, amit ennek kapcsán többen is feltettek: az, hogy odaadó táncos vagyok, azt jelenti, hogy mindenkivel kell táncolnom?

Nem, nem azt jelenti.

Odaadó táncosnak lenni azt jelenti, hogy odaadod magad teljesen, és tisztelettel bánsz az emberekkel. Nem jelenti azt, hogy minden felkérést el kell fogadnod, vagy sérülésnek kéne kitenned magad, el kéne fogadnod helytelen viselkedést, vagy hogy táncolnod kéne minden egyes emberrel. Sok nagyobb közösségben nem is lenne lehetséges, hogy a teremben levő összes emberrel táncolj!

Ha ragaszkodunk ahhoz az elváráshoz, hogy mindenkivel KELL táncolnunk és el KELL fogadnunk minden felkérést, akkor magunk szabotáljuk a saját próbálkozásunkat a nemeslelkűség terén – és a boldogságunkat táncosként. Emberekkel táncolni választás kérdése – és a legjobb, ha ezt a választást örömmel és lelkesedéssel tesszük, és nem sajnálatos kötelességként.

Minden felkérés elfogadása

Van néhány táncos, akinek az az elve, hogy minden felkérésre igent mond. Ha te is ilyen vagy, tök jó! Így kell elfogadó táncosnak lenni! De mindig igent mondani nem az egyetlen útja, hogy odaadó táncos légy – és egyáltalán nem kell ahhoz, hogy magadat odaadó és szívélyes táncpartnernek lásd.

Ahelyett, hogy minden felkérésre igent mondanál, a célod inkább az legyen, hogy minden elfogadott felkérés után gazdagítsd azt a táncot! Ha szünetre van szükséged, vagy vízre, vagy csak nem tetszik a zene vagy a partner – semmi gond. Ha később mégis akarsz vele táncolni, az is oké – menj és kapd el! De ne légy az a fiú vagy lány, aki kötelességből fogad el minden felkérést, és azt érezteti a partnerével, hogy az egész tánc teher számára.

Vigyázz a biztonságodra!

Odaadónak és szívélyesnek lenni azt sem jelenti, hogy tánc közben veszélynek kéne kitenned  magadat. Nem jelenti, hogy összetöröd magad azért, mert megpróbálsz lekövetni valami veszélyeset, vagy mert megpróbálsz elkapni egy őrült followert, aki beleveti magát egy bedöntésbe. Lehetsz odaadó és szívélyes anélkül, hogy közben a tűzvonalban kéne állnod.

Gondolj rá így: a kezdők elég odaadóak és szívélyesek tudnak lenni, de általában azért hibáznak itt-ott. Mégsem tartjuk őket kevésbé odaadónak azért, mert nem követnek le valamit, vagy mert valamit rosszul csinálnak. Akkor miért elfogadhatatlan számodra, hogy úgy dönts, nem követsz vagy vezetsz egy bizonyos mozdulatot? Nem az: ezt úgy hívják, hogy a saját határaid tisztelete.

A helytelen viselkedés eltűrése

Mint mindenhol máshol, itt is van egy határ aközött, hogy odaadó vagy, vagy eltűrsz valamilyen helytelen viselkedést. Nem kell soha eltűrnöd a sértegetést, a parketten történő kioktatást, a tapizást, a zaklatást, vagy az ismétlődő veszélyes vezetést. Mindig megvan rá a lehetőséged, hogy odébbállj. Ha erőteljes vezetésről vagy követésről van szó, kérd meg kedvesen, hogy ne tegye azt, amitől kényelmetlenül érzed magad. Ha nem változtat, lépj le!

Ezen a ponton magaddal szemben kell odaadónak és tiszteletteljesnek lenned, nem a partnereddel.

Tánc mindenkivel

Nagy és nemes eszme, hogy minden emberrel táncolj, de nagyon sokszor lehetetlen, vagy nemkívánatos. Ez is rendben van. Táncolhatsz csak egy meghatározott csoportnyi emberrel, és még mindig lehetsz odaadó – egészen addig, amíg kedves és tiszteletteljes vagy mindenkivel, akivel találkozol. Ha van egy sérülésed, vagy nem élvezed bizonyos emberekkel a táncot, az is rendben van – és természetes is. Ha úgy döntesz, hogy táncolsz egyet, hogy kedves légy, tedd meg – de ez nem kötelező. Elutasíthatsz egy felkérést, és még mindig lehetsz odaadó és szívélyes.

A kezdők is lehetnek szórakoztatóak!

Namármost, van néhány ember, aki nem szeret kezdőkkel táncolni. Rendben. Azzal táncolhatsz, akivel te akarsz. Néhányan azt mondják, hogy a kezdők nagyobb eséllyel súlyosbítják a sérülésüket. Annak ellenére, hogy én személy szerint a középhaladókat tartom a legveszélyesebbnek, te ismered legjobban a saját testedet, és én ezt tiszteletben tartom. Abszolút mértékben támogatom, hogy olyanokkal táncolj, akik nem okoznak neked sérülést.

Ugyanakkor ha azért döntesz úgy, hogy nem táncolsz kezdőkkel, mert “unalmasak” vagy “nem érdekesek”, kérlek gondolj bele, hogy te is voltál egyszer kezdő. Voltak egyszer haladó táncosok, akik bearanyozták az estédet azzal, hogy kedvesek voltak és veled együtt buliztak. Annak, hogy jól érzed magad egy táncban, semmi köze a figurákhoz vagy a tapasztaltsághoz – ahhoz van köze, hogy élvezed egy másik ember társaságát. Mellesleg, az a kezdő táncos néhány hónap vagy év alatt válhat még a kedvenc haladó táncpartnereddé is. Azt javaslom, tekints úgy a kezdők istápolására, mint a hozzájárulásodra, amit a helyi közösségednek adsz vissza – és tanuld meg, hogyan lehet jót bulizni a kezdőkkel! Hidd el, lehetséges! Imádom a kezdőket. Olyan nyitottak és mentesek a haladóbbak egóproblémáitól, és ANNYIRA igyekeznek, hogy boldoggá tegyék a táncpartnerüket.

Néhányan azt is mondják, hogy ha minden kezdővel táncolnának, rámenne az egész estéjük arra, hogy olyan emberekkel táncolnak, akik nem a kedvenceik, mert sokan járnak a bulikba, és ők a barátaikkal szeretnének inkább táncolni. Hát, ha az egész estédet olyan táncokkal töltöd, amik nem tesznek boldoggá, akkor nem vagy odaadó magaddal szemben. Azzal táncolhatod át az éjszakát, akivel csak akarod – csak nem feltétlen gondolom, hogy az egész estét a kezdők elkerülésével kellene tölteni.

***

Élvezned kell a bulizós estéidet – bármit jelentsen is ez neked. Számodra ez talán a kezdők istápolását jelenti az első félórában. Talán azt, hogy minden egyes felkérésre igent mondasz. Vagy talán azt, hogy kedves vagy a barátaiddal, és sokat beszélgetsz a parkett szélén. Vagy lehet azt, hogy egy partnerrel táncolsz fél órán keresztül, és csak utána váltasz a következőre. Esetleg azzal töltöd az idődet, hogy a kezdők úgy érezzék, szívesen látják őket. Vagy egyszerűen azt jelenti, hogy keresed azokat a táncokat, amikben vad, őrült szenvedéllyel merülhetsz el.

Ez mind rendben van. Tényleg, az összes! De bármi legyen is az, kezeld a táncos társakat tisztelettel – akár táncolsz velük, akár nem. Ők mind emberi lények. Nem kell mindegyikőjükkel táncolnod, de mindegyikőjüket emberként kell kezelned.

 

Szerző: Laura Riva

Fordítás: Coti